Az asztrozófia jupiteri tudomány lévén valódi titkait csak a beavatottak számára nyitja meg. Szimbólumait csak azoknak tárja fel, akik a magasabb szellemi gondolkodás értői. Azoknak, akik alázattal és mindenre fényt derítő nagyságának tudatában közelítenek hozzá.
A jupiteri gondolkodásig eljutott asztrozófus sem használhatja ezt az ősi tudást jóslásra.

Aki jósol, kimondva – kimondatlanul saját fontosságát tolja előtérbe. Nem elsősorban a tudás és a hozzá fordulók iránti alázat vezérli, hanem saját énségének kidomborítása. A mások sorsában való kutakodás nem azonos az asztrozófia nemes és magasztos eredetével. 
Ősi célja az embernek önmagukhoz való elvezetése, saját tudattalan mozgatórugóinak feltárása,, a lélek tudatalatti blokkjainak felszínre hozása, hogy azokat az egyéni aktív élettel feloldja.

Az asztrozófia célja, hogy az ember tudomására hozza, milyen tantervet kell ebben az inkarnációban beteljesítenie és azt hogy tudja magas szinten megoldani.

Aki az asztrozófiát mégis jóslásra használja, a létezés legfontosabb üzenetét hagyja figyelmen kívül: hogy e földi létben fejlődni jöttünk le a szellemvilágból.

Aki jósol, egyben megtagadja az emberbe vetett hitet, mert elrabolja tőle a fejlődés lehetőségét, nem vesz tudomást az élet folyamatos tökéletesedésre irányuló tendenciájáról.

Az asztrozófia célja nem az,hogy megjövendölje például kit mikor ér baleset, hanem annak feltárása, hogy bensőnkben milyen tudattalanul működő energiák blokkja okozhatna ilyen történést életünkben. Ha ezt a lelki gátat önmagunktól feloldjuk és cselekvésbe átültetjük, a baleset, mint a blokk egy megnyilvánulási formája kiváltódik és így szükségtelenné válik!

Ha nincs lelki gát, nincs fizikai leállítás sem. 
Ezért a feltáró tevékenységét szolgálatnak tekintő asztrozófus sohasem életesemények konkrétumait sorolja, hanem a lélek belső átalakulásának lehetőségeit mutatja meg.

A bennünk feszülő energiák végtelenül sokféle módon valósíthatók meg aktív élettel. Ebben mutatkozik meg a szabad akarat törvénye. Az asztrozófiának ezért nem célja a megvalósulás formájának meghatározása, hiszen a formák kicserélhetők. 
A sors szempontjából a megvalósítás ténye és nem a módja érdekes.”