– Avagy a szeretet diadala –
A lány vadul táncolt a bordó asztalon a zene őrülten tomboló ritmusával próbálva versenyt tartani. Hosszú szőke haja csapzottan omlott a vállára, szeme körül szétkenődött a fekete festék, bájos arcán halott mosoly ült. Ruháit egymás után dobálta le magáról, nem volt kontroll. A négy férfi az asztal körül hangos kurjantásokkal kísérve ordítva tapsolt a szép arcú lánynak miközben megvetően fémpénzeket dobáltak lábai elé. Az egyik aztán kisvártatva felállt és a szoba hátsó sarkában összefont karral, széttett lábakkal álló Ördöghöz ment. „Van még por? A lány fárad. És még szükségünk lenne rá. Már ha érted …” kacsintott röhögve az Ördögre. Az Ördög a zsebébe nyúlt és egy műanyag zacskót húzott elő. „Itt van. Az utolsó adag. Ha végeztetek takarítsátok el a nyomokat.” A férfi mohón a fehér méreg után nyúlt és gyors léptekkel visszament a részegen üvöltő társasághoz.
Ekkor lépett a szobába a Fiú. Alig volt húsz. Ahogy körbenézett tekintete megakadt az asztalon vonagló lányon, szeme megtelt könnyel, egy lépést tett felé, de aztán meggondolta magát és a szoba homályba borult sarka felé indult. Egyenes tartással megállt az Ördög előtt és határozottan a szemébe nézett „Van egy ajánlatom! Az életem a Lány lelkéért cserébe.” Az Ördög kaján vigyorral végignézett a magas, tiszta tekintetű fiún, majd fejét hátrahajtva hangos röhögésben tört ki „Na ne nevetess Nimród Fia! Inkább menj haza, élvezd a pillanatot! Még előtted az egész élet! Kérsz egy kis port hozzá esetleg? Vagy lányokat?” kacsintott. A Fiú indulatosan ütötte ki az ördög kezéből a feléje nyújtott fehér zacskót és egészen közel hajolva hozzá ellentmondást nem tűrően folytatta „Újra mondom: az életem a Lány lelkéért cserébe! El kell fogadd, tudod jól! A Tiszta Szív Áldozat Szentsége ősi törvény! Önként hozom meg. Ennek te sem szegülhetsz ellen.” Az Ördög felállt és indulatosan az asztalra csapott „Ki vagy te, hogy ide mersz állni elém és ultimátumokat adsz nekem?!” üvöltött bűzös leheletet okádva a Fiúra. „Hát nem emlékszel rám?” szólt az csendesen „Pedig már találkoztunk. Én vagyok az, aki régről szereti ezt a Lányt. Így összetörve, megalázva, önmagát elveszítve, roncsként is. Mert ismerem a lelkét évezredek óta. És tudom, hogy az tiszta. Most eljött az Áldozat Ideje. Neki élnie kell. Még dolga van.” Azzal megfordult és a szoba homályából lassan kibontakozó sziklafalhoz sétált. Megállt a szakadék előtt és onnan nézett vissza az Ördögre „Készülj Lucifer, mert az időd lejár! A Szeretet Ereje hamarosan átveszi az uralmat és a Fény ledönti trónusáról a Sötétséget! A Szeretet az egyetlen, ami erősebb nálad! Azért jöttem, hogy ezt elmondjam neked. És a Lányért.” Még egy utolsó pillantást vetett a félhomályban tébolyultan tekergő félmeztelen lányra „Ezentúl Fentről vigyázok Rád Kedves! Ég áldjon!” suttogta halkan, majd szemét lecsukva hirtelen a mélybe vetette magát.
Az Ördög vörösen izzó szemekkel döbbenten nézett rá, a kaján vigyor dermedten fagyott rá rút pofájára. Tudta, hogy vesztett. Mikor a hatalmas hófehér szárnyú Angyal a szobába lépett megtántorodott és a székre rogyott. Az Angyal lassú léptei előtt a négy férfi által bezárt kör kettényílt. Néma csend lett a teremben. Tanácstalanul néztek az Ördögre, nem értették az egészet. A hirtelen támadt vakító fényesség elől az Ördög elfordult, úgy szólt vissza hátulról feléjük „Engedjétek! Már az Övé a Lány.” Az Angyal óvatosan ölébe vette az ekkor már ájultan fekvő lányt, hatalmas szárnyaival betakarva fiatal meztelen testét. Miközben a kijárat felé ment az egyik férfi ijedten utána kiáltott: „Vigyél engem is magaddal! Nem akarok itt maradni … ezekkel ….” Az Angyal megállt és szelíden a rémült férfira nézett „Imádkozz az Atyához! A Te Sorsod az Ő döntése. A Kegyelem Órája még nyitva áll.” Azzal megfordult és a Fény felé indulva a Lánnyal méltóságteljes szárnycsapásokkal elhagyta a Sötétség Templomát.